 |
A démonvadászok ( demon hunters ) a távolsági fegyverek mesterei, képzésük az ellenfelek távol tartására koncentrál, amihez halálos lövedékeket és csapdákat vetnek be. A rend olyanokat hív soraiba, akiknek személyes ( gyakran tragikus ) tapasztalataik vannak a démonokkal kapcsolatban. A pokolbéli lényeket higgadt, tudományos alapokon tanulmányozzák, hogy végül saját démoni erejüket fordítsák ellenük.
Nemrég tértem vissza az Átokföldeként ( Dreadlands ) ismert fagyos pusztaságról. Ezt az egykor gyönyörű helyet egy hatalmas csapás változtatta meg valamikor a múltban. Mára csak romba dőlt városok és kietlen tájak jellemzik ezt a földet, alig látni itt bármilyen élőlényt. Éjszaka Bronn városában akartam megszállni, de ott olyan pusztítás fogadott, amelyet még sosem láttam. A veszély első jelére el kellett volna menekülnöm, de a tudásvágyam továbbhajtott. A város legtöbb épületét az alapokig leégették, csupán néhány üszkös gerenda meredt az ég felé, vigasztalan emlékként annak, hogy ott valaha házak álltak. A hamu égette a tüdőmet. Testek hevertek mindenfelé, sokat megcsonkítottak, vagy félig felfaltak. A város teljesen elhagyatott volt.
Legalábbis így hittem.
A fogadó torzójából, ami a kevés még álló épület egyike volt, szürke bőrű rémségek törtek elő valamilyen pokolbéli nyelven üvöltve. Torz húscsomók voltak harcra termett dagadó izmokkal. Kővé meredve álltam ott, ahogy egyre közelebb értek. Az elől haladó elkapott a köpenyemnél fogva, felemelt a földről, és karmai könnyedén felszakították a szövetet és alatta a bőrömet. Megcsapott rohadó hústól bűzlő, forró lehelete. Tágra nyitotta pofáját, az ásító mélységet több sornyi megsárgult, vérfoltos fog szegélyezte. Csak egyvalami járt a fejemben, hűséges olvasóim, hogy nem leszek képes bemutatni nektek világunk egy újabb csodáját.
Éles hang süvített el a fülem mellett, és egy nyíl hegye állt ki a szörnyeteg szeméből, arcomat pedig forró vér terítette be. A lény embertelen sikolyt hallatott, engem a földre hajított, majd mancsával a nyilat kereste. A többi lény tekintete, a támadót kereste, és egy pillanatra megfeledkeztek rólam. A földön térdelve én is a fejemet forgattam, és kerestem hogy honnan érkezett a lövés.
Ekkor láttam életemben először démonvadászt ( demon hunter ).
A lány alig húsz éves lehetett. A lemenő nap miatt hosszúra nyúlt árnyakból lépett elő, és pillanatnyi habozás nélkül elkezdte leölni még talpon lévő támadóimat. Mindkét kezében egy-egy számszeríjat tartott, és iz zó lövedékek sora záporozott a hatalmas szörnyekre a fejem felett, amik ettől hátratántorodtak. Mindegyik lövés eltalált egy szarvas fenevadat, számos közülük azonnal elpusztult. A szemem sarkából láttam, hogy újabb rémségek kerülnek elő, éppen a lányt próbálták hátulról meglepni. Figyelmeztetni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Aggodalmam feleslegesnek bizonyult: tisztában volt a jelenlétükkel. A vadász az övéhez nyúlt, és három különös fémgömböt hajított eléjük. A szörnyetegek lepillantottak a szerkezetekre, pont amikor azok szikrázva és lángot hányva felrobbantak, és elkábították a démonokat. A lány az így nyert időt kihasználva egyesével lelőtte mindet.
Még egy gyors pillantást vetett a városra, valószínűleg nyugtázta, hogy nem lát több veszélyt, ezért elindult felém, szomorúan ingatva a fejét. Végtelen csalódottság ült az arcán, miközben visszatette a számszeríjat az övére, elrejtve mindkettőt köpenye alá.
„Nincsenek túlélők” – mondta mély keserűséggel a hangjában.
Démonvadásznak nevezik magukat. E fanatikus harcosoknak egyetlen céljuk van: a Kénköves Poklokból ( Burning Hells ) érkező lények elpusztítása. A démonvadászok több százan vannak, és azért választották otthonul Átokföldét ( Dreadllands ), mert nincs olyan állam, ahol örömmel vennék, hogy egy ilyen ütőképes haderő táborozzon és gyakorlatozzon a határaikon belül. Ám ha a szükség úgy hozza akár a rend tagjainak fele is bevethető egyszerre bárhol a világon, ahol pokolfattyakkal kell harcolni. ( Mint pl a lány is, akivel találkoztam.) A démonvadászok lelkében valami mély belső tűz lobog, segítségükkel képesek ellenállni a démoni rontásnak, amely őrületbe kergeti a gyengébb akaratú embereket. Ők ki is használják ezt az erőt, mivel ez az ellenálló-képesség teszi lehetővé hogy a démoni hatalmat fegyverként használják prédájuk ellen. De nem csak a küldetésük és erejük köti össze őket.
Azon az estén a lány elmondta élete történetét, hogy miként rohanták le a démonok a szülőfaluját, még kislánykorában. Végig kellett néznie, ahogy a démonok elpusztítják az otthonát, és porig égetik a falut. Megöltek mindenkit, akit addig ismert, és elvettek tőle mindent, amit szeretett. Ő is odaveszett volna, ha nem menekül el, és nem bujkál napokig a pokolfattyak elől. Végül egy démonvadász talált rá, és meglátta benne az erőt, ami alkalmassá tette, hogy ő is a rend tagjává váljon. Állítása szerint minden démonvadásznak megvan a maga története.
A rend tagjai túlélők, akik bosszúra szomjaznak. |
